A magyar válogatott mindössze 1 héten belül EB kijutást és A divizióba való feljutást is ünnepelhetett. Kormányközeli személyek szerint ennek nagy szerepe volt a sok korszerű stadionnak, kormányellenesek pedig egyenesen vérszemet kapnak,hogy miért volt előbbre való a foci,mint minden más közügy. Én pedig azt mondom,egyiknek semmi köze a másikhoz:

Ha téged áthelyeznének egy, a mostaninál szebb irodába, úgy,hogy közben minden más a régi maradna, neked jobban menne a munka?

Nekem egy kicsit végülis igen,mert egy hangulatos környzeteben mégis szívesebben van az ember, de amitől igazán jól menne,az nem az új iroda,hanem ha :

• van egy jó főnököm,
• jó munkatársaim,
• inspiráló miliőben találom magam
• reálisak az elvárások a vezetőség részéről.
• tudom,hogy amit teszek, építő jellegű a cég és/vagy a társadalom felé

Azért mert Szijjártó azt mondja,neki attól megy jobban a foci, ha új stadionban játszhat, Nektek, focihoz nem értő, főként liberális érzelmű barátaim, még nem kell ezt a marhaságot elhinni,nyugodtan külön lehet választani a kettőt: Örülni a Magyar nemzeti csapat példátlan sikerének , és megvetően elutasítani vagy csak egy jót mosolyogni Szijjártó és a hozzá hasonló politikusok ilyesfajta kijelentésein, amiért úgy tesznek, mintha ők lettek volna a szövetségi kapitány, a szakmai stáb, a szurkolók, a játékosok, de még a gólokat is ők vágták volna. 

Ezzel szemben érdemes megnézni Gera nyilatkozatát, aki az utolsó két meccsen irányította az ekkor igencsak jól játszó csapatot és mégis azt mondja, ő semmit nem csinált,csupán helyettesítette a koronavírusos Marco Rossit.

Vagy akár a tegnapi tegnapelőtti meccs emberét, Varga Kevint, aki szintén példátlan szerénységgel értékelt a meccs után.

Aztán lehet, én tévedek, és kettőjük szerény,alázatos hozzáállása is valójában a stadionok és a külügyi miniszter munkájának az eredménye.

Forró augusztus végi délután van. Körbenézek, előttem egy fiatal srác, akinek úgy spriccel a homlokáról a víz, mint egy szökőkút. Rajta kívül főleg idősek, akikről csak onnan lehet eldönteni, élnek-e vagy halnak, hogy kétségbeesetten néznek egymásra és panaszkodnak a forróságra. Sokan mások félúton leszállnak, arra jutnak, hogy inkább gyalog mennek haza. A 47-es számú buszon vagyunk éppen, Pécsen (Pécsett).

Akár termesztés is lehetne, hogy kibebaszott meleg van a legtöbb klíma nélküli buszon, de ezt a meleget még megfejelik a zárt (ki nem nyitható) ablakok is…

Ha ezúttal a busz nem is, a rajtalévő utasok majdnem leégtek.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy amennyire minden ember szenved és kétségbeesetten néz a másikra , egyiküknek se jut eszébe, hogy esetleg a sofőrtől kérjen segítséged, hátha ő ki tudná nyitni az ablakokat.  Mondanám, hogy nem lepett meg, hiszen magyar mentalitás, meg minden……….….de kurvára meglepett, még így is…

Én részemről annyit megtettem, hogy megvártam a sofőrt, amíg kiér a kanyargós, szerpentines szakaszról és elér egy egyeneshez, hogy meg tudjam kérdezni , ki tudná-e nyitni az ablakokat, ha igen, akkor legyen szíves, tegye meg.

Nem túl beszédesen, de jelzi, hogy mindjárt megteszi. Én leszállok, hiszen megérkeztem. Keresem a lakáskulcsot a zsebemben, közben nézem, mi játszódik le a buszon, megy-e éppen a sofőr kinyitni minden ablakot, valóságos megváltást mérve ezzel az hitevesztett, főleg idős utasoknak, akik pedig nem győznek majd nekem hálálkodni és az örök dicsőség mellett felajánlanak részemre mind egy-egy házi rétest, kalácsot, bort,pálinkát, lányunokát…

…De szerintetek kinyitotta végül a sofőr….. ?!  (egy nagy büdös lófaszt)  

Vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, ezért kár rajtuk idegeskedni. Vannak, amiken lehet és érdemes is. Nem fognak gyakrabban és pontosabban járni a buszok, olcsóbbak se lesznek a jegyek, ezen ne idegeskedjünk, mert felesleges.

 A buszvezető viszont tud azon változtatni, hogy jöjjön-e be levegő a buszai ablakán, vagy ne.  Én megtehetem, hogy szólok neki, hogy legyen levegő, hogy ha már nekem szar utam volt, legalább a lefelé menő embereknek jobb legyen. A követő felszálló utas köszönhet és rámosolyoghat a sofőrre, hogy az érezze, ő is ember, nem csak a busz tartozéka. Este pedig még az is lehet, hogy a felesége orális örömökben fogja őt részesíti, mely másnapra akár azt is eredményezheti, hogy már magától, mosollyal az arcán fog ablakokat nyitni reggel.

Figyeljünk egy kicsit jobban oda magunkra és egymásra is, és máris sokkal jobb környezetben találjuk magunkat.

 Búcsúzóul itt hagyom, ezt a Tüke Facebook oldaláról lementett gyöngyszemet, mely megmutatja, hogy milyen kurva messze vagyunk még ettől az állapottól  : 

Egy bizarrul sikerült éttermi és egy hasonlóan furcsa presszós élmény után kezdtem el azon agyalni, miért utálják a saját vendégeiket a vendéglátósok, és miért fogadja mégis meglepően sima közönnyel ezt a paradoxont a legtöbb ember.  E két történet során mutatom be mire jutottam. Vigyázat, hosszú!

Martina egy spanyol lány, akit évekkel ezelőtt ismertem meg, amikor a kórusával Magyarországon jártak, és bár megérne egy külön sztorit az a szerelmi szál is, ami ebből a történetből kiforrott, most, legyen elég annyi, hogy immár barátokként találkoztunk, amikor áprilisban visszalátogatott Budapestre.

Martina azt mondta, menjünk el vacsorázni, és volt is egy konkrét hely, amit ő már kinézett magának. Azt mondta, már járt ott, és isteni gulash-t evett akkor. Lecsekkoltam, hogy mi ez a hely és mondom: „Hu bazd ,ez bizony nem huszonéves egyetemisták pénztárcájához lett belőve”, de ő annyira ragaszkodott hozzá, hogy úgy voltam vele, jól van, egyszer ki lehet bírni. Menjünk.

Bár erős késztetést érzek arra, hogy név szerint megemlítsem az éttermet, talán korrektebbül járok el, ha csak annyit mondok, hogy a belvárosban van a Rákóczi tértől nem messze. Szerintem, ha valaki már járt ott, tudni fogja mire gondolok, legalábbis a kommenteket olvasva, sokan jöhettek már el hozzám hasonló szájízzel.

Amikor beléptünk, az egyik pincérrel találtuk magunkat szembe, akinek miután köszöntünk, ő köszönés helyett valami olyan méregetést kezdett el rám gyakorolni, amit akkor képzelek el, ha kínai turistaként szandálban és kalapban véletlenül a 8.kerület egyik kis utcájába tévedek és egy mogorva helyi lakos ezzel az arckifejezéssel jelezné, hogy bizony ő most nem vevő arra, hogy lefotózzák.

Meglepdőtem, de nem akadtam fent rajta és mondtam az úrnak, hogy vacsorázni jöttünk. Ő elindult előre és leültetett minket. Az egyik kollágája fél perc múlva már jött oda hozzánk, hogy mit hozhat. Mondtam neki, vacsorázni jöttünk, de még csak most érekzetünk, még nem sikerült választanunk. Vágott ő is erre egy pofát, majd elment.

Nem sokkal később megint jött egy másik, neki is csak ezt tudtam mondani ,ő is valami olyasmi pofát vágott ránk,mintha csak egyféle ételt lehetne náluk választani és csak szivatni akarnánk. Aztán pár perc múlva kiválasztottunk mindent, ekkor azonban 10percig inkább nem jött oda hozzánk senki, akármennyire kerestem a kontaktust a 3pultot támasztó pincérrel. Végül én mentem oda hozzájuk…  

Meghozták előbb a bort, ami nagyon finom volt, majd később az ételt, ami nem volt rossz, de úgy igazán extra se.(Bármelyikünk nagymamája finomabbat csinál).Maga az este egyébként jól sikerült, bár nehezemre ment, hogy kizárjam a körülöttem lévő dolgokat, de végül sikerült.

Az első kedves emberrel másfél óra múlva, a vacsora befejezésekor találkoztunk, ő volt az a tag, aki kihozta a számlát és megkérdezte, írhat e fel 10%os szerviz díjat.  Nem akartam köcsög lenni, de már nehezen ment a kedvesség is, ezért mondtam neki, ”szerintem jobban jársz, ha a hölgyet kérdezed…:’)) .„ Martina jobb szívű nálam, meg talán nem is értette mi a szitu, ezért rámondta, hogy igen.  Viszont amikor letették elénk a számlát, már ő is kapott egy kisebb sokkot. Sok volt. Még spanyol árakkal számolva is. A kancsó víz, amit azt hittem jófejségből kapunk, 1000ft volt- bár a végösszegen így is eltörpült. Pedig ő madridi árakhoz szokott…

Távozáskor fanyar humorral annyit mondtam neki:

” Na, Honey, most nem csak a magyaros ízekből, de a magyaros mentalitásból is kaptál egy szeletet. „

Ha így nézzük, végülis telitalálat volt a hely.

A másik történet 1-2héttel ezután volt: Egy barátommal a megszokott kis kocsmánkba mentünk. 1-1 pécsi sört kértünk a pultnál, ami a hely szelleméhez képest meglehetősen drága,600ft/üveg (arról nem beszélve, hogy a szomszédban van a pécsi Sörfőzde, úgyhogy bele se merek gondolni, ők mennyiért szerzik),de ez igazából nem is zavart, csak az, hogy ez a két sör meleg volt. Az viszont tényleg zavart.

Visszavittem hát a pultoslányhoz, és uvdariasan megkértem, hogy cserélje ki egy hidegre.( Mivel alapvetően azt ünnepeltük, hogy végre meglett a Kresz vizsgám, jó kedvem volt, tehát valószínűleg valóban udvariasan kérhettem). A lány azt mondta, nem tud másikat adni, mert mindegyik hasonlóan meleg (?!) , mivel mindegyiket most tették be a hűtőbe.

Megmondom őszintén, ha a mondat végére annyit hozzátesz, hogy „bocsi”, valószínűleg csak simán visszaülök a helyemre, ehelyett értetlenül, kicsit számonkérően nézett rám, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ők este 8-9között mindig csak meleg sörökkel operálnak.

Mondom neki, ekkor még összességében mindig kedvesen, hogy „De ugye azt tudod, hogy sörnek a hideg az alap hőmérséklete…„

Hát, fel kellett volna venni azt a reakciót... Összenéztek a kolléganőjével és vagy 5 percig úgy maradtak. Majd engem nézett vagy 1 percig szó nélkül, olyan fejjel ,mintha valami nagyon polgárpukkasztót mondtam volna. Aztán valamit motyogtak, aminek túl sok köze nem volt a szituációhoz, de a testbeszéd és a vokalitásból azt vettem ki, hogy: „Ugyan miért nem jó neked a meleg sör, büdös paraszt ?!! „ Bocsánatot most se kértek,viszont sikerült rendesen kiakasztanom őket,amiért én galád, meg mertem őket kérni,hogy cseréjék ki a meleg sörömet egy hidegre,ezért végül én kértem tőlök elnézést, bár szerintem nem érthették a szarkazmust.

Elhiszem, hogy megleptem őket azzal, hogy odamentem kicseréltetni. Elhiszem,hogy a legtöbb ember nem reklamálná meg a meleg lágert ,hanem inkább a duzzogva meginná és a barátainak panaszkodna,hogy milyen szar ez a hely. De azért mert ez a megszokott, nehogy már ez legyen a normális….  Vajon hogy reagáltak volna, akkor, ha egy vagyok azon problémás vendégek közül, akik már azért elkérik a panaszkönyvet, ha 8fok helyett 10 fokon hűtötték a sörét?

Szeretnék egy olyan helyre járni sörözni, ahol ha én vagyok a bunkó, ők akkor is kedvesek, mert a vendégnek mindig igaza van. Sose vetemednék arra, hogy ezzel visszaéljek, de jó tudni, hogy, ha egyszer olyan rossz napom lesz, hogy magamból kikelve, habzó szájjal viszem vissza a sört, akkor ők kedvesen, elnézést kérve adnak egy másikat.

A két eset teljesen más. Az egyik Budapest egyik legismertebb turista étterme, a másik pedig egy kis pécsi egyetemista késdobáló. Az egyiknél kb 10x annyi pénzt hagytunk ott, mint a másiknál, ráadásul (a kommentek alapján) előbbinél állandó jelleggel van ez a kivagyi hangulat, míg utóbbi helyre azóta többször is visszamentem, mert alapvetően egy barátságos kis lebuj. Ami közös bennük, hogy hűen tükrözik, mennyire nyomasztó helyzetben van a magyar vendéglátás, és se főnök, se beosztott nem tudja, hogy kell viselkedni, mit kell csinálni. Előbbi jellemzően csak a profit érdekli, utóbbi pedig kizárólag meg akarja kapni a nevetségesen kevés pénzét.

Értem én, hogy 12-18 órákat dolgoztatják őket. Szar fizetésért, bunkó paraszt főnökkel. Sokszor pofátlan vendégekkel. Mindenki ember, nekik is lehetnek rossz napjaik. De könyörgöm… Értelmezzük már újra a vendéglátás kifejezést. Bontsuk elemeire: Vendég- látás.

Ő lát engem vendégül. Tehát én vagyok a vendég. Ő van értem. Nem én érte… Azért megyek oda,hogy jól érezzem magam, ezért pedig pénzt hagyok ott. Nem keveset. Nem azért ülök be, hogy én legyek kedves vele és oldjam a stresszes napját. Arra masszőr van és pszichológus, és a barátok, szerettek.

Miért kapom én azt a pofámba a Jó estét helyett, hogy „mi van bazdmeg mit jössz be az éttermembe?! „ Azt gondolom egy pincérnek az lenne a feladata, hogy kedves a vendégekkel. Ki kell persze hoznia az ételt, italt is, de most tényleg , az akkora extra munka lenne ?!

Sok ismerősöm, ha szóbajön ez a téma csak annyit mond: „Ő is ember, neki is lehet nehéz napja”. Vendéglátós ismerőseim van, hogy letámadnak erre, hogy” Majd ha te dolgozol 12-16 órákat, te is próbálj meg nem bukónak lenni.”

Én meg azt mondom, megértem a buszsofőrt, amiért tahó fáradtan. Megértem a benzinkutast, a szódást, a kidobót, a rendőrt, meg kb. a legtöbb szakmát. De nem a vendéglátóst, akinek az a dolga, hogy embereket lát vendégül.

 Voltam én is a vendéglátó szerepében, ha nem is gasztro, hanem kulturális rendezvények téren. Találkoztam számtalan bunkó emberrel. Rengetegszer kellett azt a mondatot elmondanom, hogy” Uram, a másik bejáraton tessék bejönni” ,vagy, hogy „ Kérem uram, most ne menjen be, várja meg a szünetet. „Nem mondom, hogy jól esett, ha ilyenkor elküldtek anyámba, de azt gondolom, sokkal inkább ő küldjön el engem ok nélkül, mint én őt, hiszen ő a vendég. Aztán persze van egy határ, amikor a látogató már magának keresi a bajt, ilyenkor nyugodtan meg lehet neki mondani, merre van az előre. Teljesen más eltűrni a megaláztatást, meg kedvesnek maradni, ha bunkók veled.

Tudom, az én esetem nem pont ugyanaz, mint amikor valaki pincér vagy pultos,de láttam azokra is jóhéhány pozitív ellenpéldát. Amikor tudtam, hogy az illető ugyanazért a szar fizuért dolgozik ugyanolyan sokat, mint a bárdolatlanabb társa, ő mégis a 16.órájában is kedves maradt, de legalábbis emberségesen bánt a vendégekkel. Aztán jártam szerencsére már néhány külföldi nagyvárosban és láttam mennyivel másabban állnak a vendégkehez és nem csak a tipikus drága turista helyeken hanem a legeldugottabb, legkisebb helyeken is. Találkozni persze ott is nemtörődöm, bunkó alkalmazottakkal, de ha összevetjük az arányokat, akkor körülbelül MO 2/3-a,míg más országok kb ¼-e , ahol egy ilyen légkör uralkodik egy helyen.

Nagyon szeretném, ha minden magyar fejében megváltozna a közvélekedés a vendéglátásról, legyen szó vendégekről, vagy vendéglátósról.  A tulajdonosok és főnökök pedig- mert nincs kétségem afelől, hogy az ő kezük is vastagon benne van, hogy milyen hangulata van a beosztottjának- jó lenne, ha elgondolkodnának, vajon ennyi pénzért és ilyen körülmények között, ahogy robotolniuk kell az embereinek, hogyan tudnak jobban teljesíteni és kedvesnek maradni a dolgozók: Ha a sok hülye ember és kemény munka mellett még a felettesük is lábtörlőnek használja őket vagy akkor ha azt érzik, hogy bár nem a világ legjobb hivatását végzik, de mégis meg vannak becsülve?

Eleinte nem érdekelt túlzottan a politika, aztán miután nagykorú lettem, rendre éltem a szavazati jogommal, és ezáltal elkezdtem minimálisan érdeklődni arról a témáról, melyet első randikon nem túl szerencsés felhozni – meg úgy egyáltalán semmilyen időzítés nincs rá, amikor szexi lenne – mégis lehetetlen teljesen ignorálni, hiszen körbevesz, és meghatározza a mindennapjainkat.

 Azóta túl vagyunk több önkormányzati, országgyűlési és EP választáson is. A most vasárnap tartott EP választások kapcsán merült fel bennem sokadszorra is ez a kérdés, melyet a bejegyzés címének is választottam.

 Nem arról akarok okfejteni, hogy miért győz folyton a Fidesz, nem is azt akarom kijelenteni, hogy csak a hülyék szavaznak rájuk, és azt se akarom állítani, hogy a szavazások csalásokra épülnének.

Az internet azonban nem felejt, és mára tele van olyan videó, hang és híranyagokkal, melyekből az derül ki, hogy olyan emberek szavaznak, akiknek fogalmuk sincs, hogy tulajdonképpen miről is szavaznak, vagy hogy kikre lehet egyáltalán szavazni.

De hogy lehet ez?! Valószínűleg nem maguktól érdeklődnek politika iránt ezek az emberek, kivéve talán azokat, akiket sikeresen behülyítettek azzal, hogy elfoglalják a migránsok Európát, ha csak valaki meg nem állítja őket.

Emlékszem, amikor ovis koromban – életemben először – hallottam a kannibálokról, mennyire elkezdtem félni, hogy mi lesz, ha minket is megesznek.  Anyukám viszont akkor elmagyarázta, hogy a kannibálok tök más kontinensen élnek és nem is tudnak arról, hogy rajtuk kívül létezik más földrész is, egyébként meg a legtöbben csak a halottakat eszik meg, vagy csak akkor esznek élő embert, ha már nincs mit enniük. Szóval engem ezzel viszonylag meg lehetett nyugtatni már 6 (+/-) évesen is.

Na most ezeket a szerencsétleneket hasonlóan képzelem el a migráns ügyben. Egyrészt tényleg sajnálom őket, mert ezeket az embereket nem nyugtatja meg senki, hogy ez egy nem létező – legalábbis nem a legfajsúlyosabb – probléma. Másrészt viszont kiakadok, és amikor belegondolok, hogy ez az egyed elmegy szavazni, akkor kedvem lenne megfejelni egy téglafalat.

Mégis miért jó az, hogy mindenki szavazhat?!

Tudom, bután hangzik a kérdés, de most komolyan… a jogosítvány megszerzéséhez szemészhez küldöd a vizsgázót…. És annak, ha valami baja van a szemével, nem kaphatja meg az engedélyt.

Diplomát is csak nyelvvizsgával tudsz most már megszerezni. Nem mondom, hogy nyelvet beszélni rossz dolog lenne, sőt az önéletrajzunkat is feldobja egy plusz skill … de azért valljuk be, technikai értelemben, nyelvtudás nélkül is meg lehet szerezni azt a diplomát.

Szavazni meg bárki szavazhat ? Miért ?! Sokan azt se tudják, miről szavaznak, és mégis elmennek voksolni. Miért ne lehetne a szavazásnál is felmérni, hogy alkalmas-e az illető, hogy létfontosságú kérdésekről döntsön?

Nem is csak az a baj, hogy olyanok szavaznak, akiknek nem kéne, hanem, hogy emiatt olyanok maradnak otthon, akiknek viszont kéne, csak épp ki vannak már teljesen ábrándulva és azt gondolják, úgyis hiába mindennek.

Ezzel kapcsolatban egyébként megoldás lehetne például a szavazást kötelezővé tenni minden nagykorú számára, mint Belgiumban vagy épp Ausztráliában. Érvénytelenül szavazni termesztésen így is lehet, tehát, ha valakinek nagyon nincs kedve voksolni, az még mindig rajzolhat faszt a szavazócédulára.

Most pedig a drasztikusság fokozása érdekében egy kicsit érzéketlen leszek: az az ember, aki zsákfaluban él, otthonnak nem minősíthető házban, ahol fürdőkád sincsen, írni-olvasni nem tud, a nappaliban pedig kecskét tart a többi 7 gyereke között… vajon mennyit érzékel a külvilágból? Mennyire fogja fel, hogy mi az a politika? Tisztában van vajon azzal, hogy kik a jelöltek és miről szól a választás?  Ha nem, akkor miért akarna egyáltalán szavazni? Nem akar, mégis ugyanúgy 1-et ér a szavazata, mint a Tiéd, kedves Olvasóm.

Hogy honnan veszem, hogy szavaznak? Tele van velük az internet… Lehet, hogy pont egy nagyon szélsőséges példát sikerült megragadnom, de az se sokkal jobb, ha egy nélkülöző családot vagy egy a nyugdíjából majdhogynem éhen haló idős nénit veszünk számul, akiknek semmijük sincsen, de attól rettegnek, hogy felzabálják őket a brüsszeli migránsok, akiket Soros tenyészt.

Neki is ugyanannyit ér a szavazata, mint annak, aki az MTA elnöke. Szeretném, ha nem ő döntene a jövőmről, ő mégis előbb elmegy szavazni, mint sok más értelmiségi.

Mit mondok, hogy lehessen megállapítani, ki szavazhat és ki nem ?

Pofonegyszerűen, és anélkül, hogy rasszisták, szexisták, homofóbok vagy bármi túl szélsőségesnek kéne lennünk hozzá.

Írjon tesztet vagy vizsgázzon le szóban a leendő választó. A vizsgázó olyan hátborzongatóan bonyolult kérdéseket kapna, hogy pl: ”Mi Magyarország államformája? Ki a jelenlegi miniszterelnök? Milyen országokkal határos MO? (Elég négyet felsorolni, csak, hogy ne legyen túl nehéz).”

Aki ezekre a rém egyszerű kérdésekre nem tudna választ adni, annak egész egyszerűen nem releváns a véleménye. Teljes értékű ember marad továbbra is, de arra nem alkalmas, hogy meghozzon egy ilyen kaliberű döntést.

Arról nem beszélve, hogy akik írni-olvasni nem tudnak, eleve fennakadnának a rostán.

Sok buta ember szavazna még így is, de lényegesen kevesebb, mint előtte, és talán a kiábrándult ex- szavazók vagy a politika-idegenek is kedvet kapnának, ha tudnák, hogy egy igazságosabb választási rendszer van.  Ki lehetne persze ezt is biztosan játszani, mint ahogy puskázni is lehet az érettségin. De akkor is… legalább próbáljuk meg!

Megjegyzés: Eredetileg ide készítettem: https://barcelonai-foci.blog.hu/2019/03/17/van_egy_hely_barcelonaban_ahol_majdnem_mindenki_magyar 

Hasznosat a kellemessel alapon, a 4 napos barcelonai tartózkodásom alatt meglátogattam a Futballáriumot, melyről mindössze annyit tudtam, hogy egy magyar pár üzemelteti, és népszerű hely a Barca-drukkerek körében. Bár négy nap nem túl sok, de annyi jó visszajelzést hallottam az étteremről, akár ismerőstől, akár ismeretlenektől, hogy kíváncsi lettem. Miután pedig Laci főszerkesztő kollégám mondta, hogy már egy éve tervben van velük egy interjú, nem volt kérdés, hogy el kell jutnom hozzájuk!

Mielőtt még benyitok, arra számítok, hogy vagy a tulajdonos Péter, vagy párja, Erika fog az ajtóban állni, esetleg egy spanyol kolléga, aki remélhetőleg beszél úgy angolul, hogy meg tudom vele értetni, mi járatban vagyok itt. Aztán ez a bizonyos kolléga úgy köszön:

” Sziasztok!”.

 Én erre kissé zavarba jövök és egy univerzális Hello-val válaszolok. Aztán amikor megkérdezi, hogy enni vagy inni jöttünk, akkor már leesik, hogy bizony ő is magyar. Miután a pincér felveszi a rendelést, elkezdünk, az asztalnál beszélgetni én pedig elmondom neki, hogy arra számítottam, a tulajon és párján kívül mindenki helyi munkaerő, erre ő azt elmondja: Épp ellenkezőleg, itt mindenki magyar.  

„-És egyébként ennyire levágós volt, hogy mi is magyarok vagyunk?

-Nagyon! Egy idő után könnyen rááll az ember szeme, meg aztán a vendégek nagy része amúgy is magyar.„

Gábornak itt fél percen belül másodszorra is sikerült lesokkolnia, ezért megkérem, hogy ne mondjon el több dolgot (a végén még nem lesz értelme az interjúnak). Amíg készül az ebédünk, tovább beszélgetünk, érdeklődik, honnan jövünk, mit csináltunk eddig, ajánl dolgokat, mit érdemes, mit nem, na és persze a foci is szóba jön… Igazából már 5 perc után teljesen otthon érezzük magunkat, amellett hogy az az ember benyomása, hogy egy olyan helyen van, ahol tényleg foglalkoznak a vendéggel, és nem csak a pénzt akarják legombolni róla.

Nem nagy a hely, de az ott lévő kevés asztal valóban mind magyar egyénekkel, társaságokkal van megtöltve. Nem lehet gyakorlatilag nem magyar hangot hallani, talán csak a tévéből. Nekem az az érzésem támad, mintha indiaiként Londonban vagy törökként Németországban lennék. Persze tudom, hogy az éttermen kívül ez nem lesz így, de akkor is, számított valaki arra, hogy elmegy Barcelonába és egy mini-magyar közösséggel találkozik?!

Miután jól lakunk a tintahallal, és Iniesta fehérborával, megismerkedek Péterrel, akivel az interjú előzetesen meg lett beszélve, amit el is kezdünk:



Miért pont itt, Barcelonában nyitottatok egy ilyen jellegű, magyaros helyet?

Ha egy szóval kellene rá válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy véletlen. Én eredetileg Angliába szerettem volna menni, és ott nyitni egy ilyen éttermet, tudniillik én az angol futballt szerettem világéletemben. A kedvesem viszont meggyőzött, hogy ne menjünk Angliába, mert ott nincs jó idő. Szóval így jött Barcelona, ahol van jó idő, de jó a foci is... Illetve nem elhanyagolhatóan magyar kötelék is van Kubala, Kocsis és Czibor révén.

Tehát jól értem, Te tulajdonképpen nem is vagy Barcelona drukker?

Jól. Azt hülyeség lenne vitatni klubszimpátiától függetlenül, hogy ne ők lennének a világ egyik, ha nem a legjobb csapata. Természetesen valamennyire szurkolok nekik, mert nekünk se mindegy, hogy például a Bajnokok Ligájában meddig jut a csapat, mondjuk eljut az elődöntőbe vagy elhasal már a legjobb 16 között. Viszont én Liverpool és Haladás szurkoló vagyok gyerekkorom óta, és én úgy nőttem fel, hogy amelyik csapatnak az ember elkezd szurkolni, azt a csapatot fogja élete végéig szeretni.  

Nem vagyok drukker, azonban tetszik a csapatra jellemző rövidpasszos, tiki-taka játék. Illetve már annyira összefonódtunk a Barcelonával, hogy ahogy mondani szokás, ”közel vagyunk a tűzhöz”, és ezek alapján azt tudom neked mondani, hogy szimpatikus a klub. Az pedig nem csak egy mondás, hogy „Több, mint egy klub!”, hanem a Barca tényleg olyan, mint egy család.

 

 Ezt viszont nagyon jó hallani, mert én például sokszor vívódom a gondolattal, hogy míg kifelé, felénk a szurkolók felé egy ideális rózsaszín maszlagot mutat a marketing gépezet, addig az belül valójában tele van mocsokkal.

Persze, hogyne, nagyon sok mocskos dolog van. Ódákat tudnék zengeni azokról, amik nem tetszenek nekünk itt. Viszont ezt elmondani pontosan nem tudnám, ugyanis itt azért nem egészen úgy mennek a dolgok, mint otthon. Azonban nagyon sokat segített már nekünk a klub, illetve az Iniesta-család is, például a jótékonykodásainkat is az ő segítségükkel tudtuk megszervezni. Ez egy nagy család, ezáltal könnyen érzi magát közel hozzá az ember.

Az első kérdéshez visszakanyarodva, lényegében akkor annyi volt a cél, hogy valami ehhez hasonló vendéglátós helyet nyissatok?

Nem valami, hanem ilyet! Nekem már régóta megvolt a fejemben, hogy olyan helyet akarok, ahol a mennyezeten az én 27 év alatt összegyűjtött sálaim vannak - melyek egyébként már otthon megvoltak nekem a polcon dobozokban. És igenis azt is szerettem volna, hogy a falra legyen felfestve az Aranycsapat, aztán így jött, hogy Barcelona: Kubala, Kocsis, Czibor, nekik egy külön rész van a falon. Szerettem volna, hogy a hely tele legyen tévével; körbenézve pedig látjuk, hogy ezek a dolgok mind megvalósultak. Az, hogy hol, azt már az évek alakították így, ugyanis miután kijöttünk, egy évbe került megtalálni a megfelelő helyet. Tudtam, hogy ennek az étteremnek a stadion közvetlen közelében kell lennie, mert akkor a legautentikusabb, ha a Camp Nou mellett van. Tehát mi úgy jöttünk, hogy tudtuk, hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni, a helytalálás volt mindössze a nehézség.



A kínálatból magyar vagy spanyol ízekre van inkább kereslet?

Is-is. Viszont ennél a kérdésnél mindig el szoktuk mondani, hogy mi véletlenül se magyar étterem vagyunk. Ezt így nem is szeretjük, ha elmondják rólunk, hogy „ott a magyar étterem”. Mi egy sportbár vagyunk, 100%-os magyar tulajdonban. Az ételkínálatunk is ezt tükrözi: 1 oldal magyaros és 1 oldal nemzetközi ételek találhatók rajta. Egyébként van olyan ember, aki az itt tartózkodása alatt is például marhapörköltet akar enni. Vagy éppen hamburgert, mert az a biztos. Aztán valaki - ahogy a Te eseted is mutatja - kimondottan a helyi ízekre kíváncsi. Mindkettő érthető szerintem, ezért mi igyekszünk is mindkét tábor igényeit kielégíteni.

Helyiek vagy magyarok látogatják a helyet inkább?

Változó. Valamelyik nap magyarok erősebbek, valamikor a britek. De semmiképp sem a spanyolok vagy katalánok. A katalán ember nem szeret költeni, bemegy inkább egy sarki kis falatozóba, ahol áll a kosz, a mosdóba legszívesebben be se menne az ember, cserébe viszont 2 euróért tud inni Estrellát. Nálunk tisztaság és rend uralkodik, odafigyelünk a vendégre nagyon, de ez nekik másodlagos, így sokallják az 5 eurót a sörért. Ezzel szemben a Föld minden tájáról jönnek ide emberek, és elégedettek a szolgáltatásunkkal. Üdítő, hogy a magyarok is inkább ebbe a kategóriába sorolhatók, nem az „ússzunk meg mindent olcsón egy igénytelen helyen” kategóriába.

A külföldiek hogy fogadják a magyaros ízeket?

Le vannak nyűgözve, ezt a legkisebb túlzás nélkül mondom.

Tudatosan keresik a magyarost?

Most már igen. Távol-Keletről, Amerikából, Afrikából is jönnek, és úgy érkeznek, hogy már hallottak rólunk, - ez az internet világában ma már nem nagy kunszt-, és kimondottan azért jönnek be, hogy azt a világhírű gulyást kipróbáljak. Az adagokat sokallják csak, ugyanis mi jó nagy magyar adagokat készítünk nekik is.

Mi köze pontosan a helynek a klubhoz?

Hogy pontosan mi köze, azért nehéz megmondani, mert a Barcelona egy b*szott nagy cég. Úgy képzeld el, mintha lenne egy nagy ház, ahol van egy csomó ajtó. Ezek az ajtók külön irodákba nyílnak, a külön irodák pedig külön dolgokat intéznek. Vannak irodák, ahová mi már igenis bejáratosak vagyunk, vagy ahova már úgy hívnak minket.

Az, hogy hogy alakult így ki? Rengeteg munkával. Nem volt egyszerű. Amikor elkezdtük, mi is mínuszban voltunk és senki nem hallott még rólunk. De ez ilyen: csinálni kell, menni előre keményen, és előbb utóbb majd hallanak rólad, érkeznek rólad visszajelzések. Valaha a La Rambla is csak egy utca volt, mint ahogy a Futballárium is csak egy étterem volt a sok közül…  Barcelona k*rva jó ilyen szempontból mert világváros, így bármi megtörténhet. Ezt az elején is mondtam, itt nyugodtnak kell lenni, csak dolgozni kell, és jönni fog a lehetőség is. 

Ez mondjuk, jól hangzik.

Így volt nálunk is. Az összes magyar csatorna, ami sporttal foglalkozik már volt forgatni, de a kereskedelmi, közéleti adók is szinte mind. Aztán már a spanyol csatornák közül is egyre többen keresnek. Holnap például a La Liga TV jön hozzánk riportot készíteni.



A kezdeményezés az FCB felé a részetekről volt?

Nem kopogtattunk be sehova, hogy „Hello, itt vagyunk…” - mert ezzel nem érsz el egy ilyen b*szott nagy holding cégnél, mint a Barcelona semmit. Hanem megismertünk valakit, aki meg volt elégedve a szolgáltatásunkkal és kiderült róla, hogy ő ”olyan valaki”, ő pedig ajánlotta a helyett több „olyan valakinek”. Úgyhogy ez félig véletlen, félig pedig nagyon sok munka.

Meccsnézős törzshely vagytok?  

Egyértelműen.

Viszont nem helyi drukkerekkel, sőt, ha jól sejtem van is egy markáns véleményed a katalánokról…

Jól sejted… Egyrészt amit mondtam fentebb, ők nem szeretnek költeni. Másrészt ugye, az örök téma: A Katalán függetlenedés. Ők nem szeretnek senkit, aki nagyon más, mint ők. Ez a katalán büszkeség. Ha tehetnék mind a turistákat, mind a bevándorlókat kidobnák az államból, holott épp ebből a két csoportból, a turizmusból és a bevándorlók által biztosított olcsó munkaerőből élnek. Egy hatalmas öngól lenne a függetlenedés.

Ezeket a dolgokat otthon valamiért kifelejtik az utazási brossúrákból, helyette az emberek arról beszélnek csak, hogy jó idő, nyugodt emberek, no stressz. Csak más az, hogy nem vagyok ideges, meg, hogy beleszarok mindenbe, vagy hazudok a szemedbe. A szerelőnek például mindegy volt, hogy 1 hónap múlva lesz-e itt gáz, vagy nem… De meg is mondja ilyenkor a szemedbe, hogy „nem vagy katalán, állj be újra a sor végére, ma már nincs kedvem kijönni”. Egy a szerencséjük, hogy egy ilyen csodás természeti adottságokkal megáldott városuk van.  Ha mindössze 3 napot töltesz itt, akkor csak ezt látod, másba nem igazán látsz bele, mert nem mész be például a hivatalba.

Játékosok milyen gyakran látogatnak ide? A kezdőoldalon például egy Iniestával közös kép van…


 Nem volt még itt játékos nálunk, még Iniesta sem. Én a médiának nyilatkozok, ők meg úgy hozzák le, ahogy akarják. Iniestával, illetve családjával nagyon kedveljük egymást, bár nem baráti, hanem elsősorban üzleti kapcsolatról beszélünk, mely a borászat révén kezdődött.

Honnan a szlogenetek, a ” mert itt jó (l)enni ”, illetve maga a Futballárium név?

Előbbi teljesen random jutott eszembe, utóbbi, a futball és antikvárium szavak összeolvadása. Az volt a koncepció, hogy amíg a vendégek várnak az ételre, italra elkezdik nézegetni a dolgokat, olvasgatni a könyveket, hogy addig se unatkozzanak, illetve kapjanak egyfajta pluszt is ezáltal.

Kiknek és miért ajánlanátok ezt a helyet?

Sokat járunk haza és látom, hogy otthon abba az irányba ment el a vendéglátás, hogy mint vendég nem szólnak hozzád egy szót se. „Mit kérsz”, odaadja, kész. Minket érdekel, hogy ki vagy, honnan jöttél, miben segíthetünk. Azért is tudom ajánlani magyaroknak, hogy jöjjenek el, mert mi tudunk segíteni, hogy merre menj el, melyik busszal, közben pedig egy jót tudnak nálunk enni. Aztán van ugye egyfajta múzeum funkciónk is: Eredeti mezek és cipők, amikben a játékosok játszottak.

Ha már itt tartunk: Kik látogatták meg a magyarok közül a Futballáriumot?

Rengetegen voltak már itt, többek közt a Szeged és a Veszprém kézilabdacsapata, a Magyar válogatott férfi és női vízilabdacsapata, illetve rengeteg klubcsapat. Aztán természetesen más hírességek is, mint Hajdú Péter, Sarka Kata, Harsányi Levente, de politikai tisztségeket betöltő személyek is sokan.  Azt tudni kell, hogy mi egy központi helyen akartunk lenni a sportokhoz, ha akármilyen magyar vonatkozású sportesemény van a városban, legyen az kézilabda, vízilabda vagy bármi egyéni és csapatsport, akkor jelen tudjunk lenni, tehát az ideérkező magyar csapatoknak mi adunk mindig egy állófogadást. Ilyenkor, a főkonzul úrral együtt köszöntjük őket egy „welcome drink” és egy kis étel mellett.

Egyébként bárki helyi vagy épp itt tartózkodó magyar, aki szeretne egy ilyen eseményre eljönni, nagyon szívesen látjuk!

 

 A sors iróniája, vagy épp csak egy erős funfact, hogy a beszélgetést követő másnap érte el eddigi legnagyobb mérföldkövét a Futballárium, amikor is a Barcelona vezetősége, az elnöki rezidencián fogadta a Futballárium személyzetét, akiknek az étterem egy jó magyar gulyást főzött vacsorára:




Hogy hogy ízlett a vezetőségnek, az talán abból derül ki leginkább, hogy egy héttel ezt követően újabb találkozót kértek, ezúttal már a Futballáriumban:

 

Hálás vagyok Péternek, hogy bár az interjú napján nyakig állt a munkában, mégis több mint egy órát rám szánt a beszélgetéssel, holott előzetesen csak 10 percet kértem tőle. 

Én magam részéről meg tudom erősíteni, hogy itt tényleg jó (l)enni.

 

 Albert-Tóth Áron

Mostanában sajnos nincs túl sok időm hosszabb terjedelmű bejegyzéseket írni,de közben igyekeztem megtalálni az aranyközéputat, ahol kevés a szöveg, de lehetőleg sok a tartalom. Már annak legalábbis, aki szereti ezeket a fajta zenéket. Aki nem,az viszont megismerheti az én ízlésem,vagy csak beleláthat,mi alapján értékelek egy számot.

Az iTunes és Spotify korszakában már 1000x (talán keveset mondok) annyi zenét értünk el,mint mondjuk 15 évvel ezelőtt,amikor még CD-n és kazettán vettünk meg egy kedvencünk albumát. Ma már kedvencünk sincs talán, legalábbis egyre kevesebb az olyan előadó, aki képes egy egész albumnyi értékelhető anyagot összeállítani.

Őszinte leszek, én személy szerint sokszor az előadó és a szám címét se tudom,hiába tetszik és hallgatom meg azt a számot már sokadszorra, egyszerűen nem éri meg megjegyezni, mert 3 nap múlva már unni fogjuk és találunk cserében másik számot,amit imádni fogunk.

Talán ezzel most sikerült rendesen devalválnom a zenehallgatás kultúráját, viszont most 5 olyan zenét állítottam össze,amiket egész januárban hallgattam (ami nem zárja ki,hogy később már nem fogom), és elég érdekesnek találtam megosztani őket:

BSW- SOHA NEM ELÉG

Ez az instrumental önmagában elvinné a hátán a számot, de a szöveg se rossz, helyenként egész szellemes.  Bár Pac és Biggie forognának a sírjukban ha látnák,hogy most mennyire bárgyú szövegű és nem különösebben érdekes instrumentálú (Desiigner-Panda, OT Genasis –Coco) zenék közel félmilliárdos megtekintést érnek el, mégis el kell fogadnunk,hogy mostanra az instrumental(bocs,hogy harmadszorra írom le) lett a fontosabb, míg a szöveg csak másodlagos.

Ez most egy egészen szellemes kis (ön)iróniája a rapszakmának, bár a klip utolsó képkockái sokat segítettek benne,hogy rájöjjek,hogy ez szarkazmus és nincs komolan gondolva(az AK26-nál még mindig nem jöttem rá erre például).  Mindezek ellenére nagyon sokszor hallgattam és dúdoltam ezt a számot januárban, magyar rapzenéhez képest kifejezetten jónak tartom.

Dé:Nas- Turul

Itt már azért egyértelműbb a szándék. Hatalmas szöveg, korszerű beattel. Észre vélek venni kicsit amolyan magyaros összekovácsoló szándékot, annak ellenére, hogy az előadó minden bizonnyal nacionalista görbetükörnek szánta eredetileg a trekket. Jelenleg még csak 500.000 megtekintésnél jár, de ez nem rossz mutató ,ha azt nézzük,hogy Dé:nashnek ez az első széles körben kiadott száma. Azt gondolom egy intelligens hip-hop zenének ilyennek kell lennie.

 Trey Songz - Spark

Szeretem az RNB-t is. Trey Songz se feltétlen a mély,lírai hangvételű szövegeiről (Lick me, suck me, kiss, me fuck me– hangzik el az egyik kedvenc számom első soraiból) ismert. Talán nem is kell minden számnak mély mondanivalója lennie. Azt a romantikus-csajozós Rnb hangulatot azonban nagyon királyul hozzák Trey számai és nem is tudok rajta kívül hirtelen más nevet mondani (talán Usher a régiek közül),aki hozzá hasonlóan jól csinálja.

Oskar Hahn - Alberto's Synfonie

Nyáron amikor egy olyan irodában dolgoztam ahol 20-30an voltunk egy nagy helységben, nem mindig bírtam volna fókuszálni-különösen szövegíráskor-, ha nem lett volna fejhallgatóm. Ez időben kezdtem el Jazzy és Lo-fi mixeket hallgatni. Kikapcsolnak, hagynak fókuszálni, de közben mégsem unalmasak az ilyen típusú zenék. Ma már otthon, olvasás ,írás, tanulás közben is általában ilyeneket hallgatok. Egyik kedvencem ez a méltatlanul kevés megtekintésű szaxofonos remekmű.

 Lucky Luke - NTFL

Éles váltás, de az elmúlt hónapokban a Jazzy mellett a másik új-kedvenc műfajom a future house lett. Azon belül is a Selected nevű csatorna által szállított zenék. Az elektronikus zenével csupán annyi a bajom, hogy nincsenek slágerek, korszakalkotó zenék, mély mondanivalók vagy erős érzelmek kifejezése, cserében viszont egy szórakozóhelyen sem Demjénre vagy Cseh Tamásra mozgunk, hanem ilyenekre. És nem is tudnám elképzelni nem elektronikus zenére,úgyhogy bizony, erre a műfajra is szükségünk van. 

Bevallom nem volt túl megterhelő egy ilyen bejegyzést összedobni,ezért,ha a visszajelzések azt mutatják,hogy van rá igény, akkor valószínűleg nem most csináltam utoljára:) 

Nem vagyok egy nagy televíziónéző, de akár lehetnék is, ha lenne minőségi választék a tévében, mint ahogy nincs…

Emlékszem,nagyon sok évvel ezelőtt,amikor nagymamám minden délután levitt biciklizni/focizni a parkba és csak azzal az ürüggyel lehetett hazarángatni,hogy azt mondta: Nem sokára kezdődik a Legyen Ön is milliomos, ne maradjunk le.

Most ne menjünk bele, hogy vajon tényleg a Legyen Ön is milliomos-e a tökéletes prototípus a minőségi szórakoztatásra. Maradjunk annyiban,hogy,ha régen volt műsor amiért megérte időben hazaérni a munkából,a kocsmából, vagy nekem a játszótérről, akkor az ez a kvízműsor volt.

Azóta pedig nem volt egy olyan műsor se, (nekem nem jut legalábbis eszembe), ami valami hasonlót tudott volna kínálni nekünk fogyasztóknak. Volt azonban Big Brother, Valóvilág, Éjjel Nappal Budapest és tuti, hogy volt még ezeknél lejjebb is, de szerencsére nem égett bele az emlékezetembe.

A szomorú helyzet az,hogy aki ma ,2019-ben rendszeresen Tv-t néz, az véleményem szerint bármit képes elfogyasztani. Ha Teleshop menne főműsoridőben, azt is néznék, és ha a készítők ügyes brandet húznának fel köré, esetleg interaktív kiszavazóshowt vezetnének be, egy idő után még fizetős sms-t is simán küldenének az emberek,hogy a turmixgép vagy inkább a porszívó maradjon bent az Élő showban. 

Ehhez képest némi fellélegzést kínál a  Lovász László által kitalált és Dombóvári István vezetett Tesztbeszéd.

Dombi humorának egyszerre vagyok rajongója és kritikusa, ezért miatta szereztem tudomást a műsorról és kíváncsi voltam,elsősorban rá,hogy milyen műsorvezetőként,így hát  megnéztem az első adást, és úgy éreztem, hogy a műsor bár messze nem tökéletes, mégis mintha valami hiányt töltene be bennem.

Egyrészt sikerült egy hihetetlen színvonalas műsort letenniük az asztalra, mely a mai hazai televíziózási viszonylatokban egy hatalmas dolog.

Másrészt, hiába a színvonal, a vendégek kvalitása ( általában ugyanis hiteles,intelligens és humoros hírességek szoktak szerepleni), a 8. adásig kellett várnom,mire végig tudtam egy adást nézni. Ekkor Aranyosi Péter,Epres Panni, Nagy Ervin és Pászor Anna voltak a meghívott vendégek, akik egészen szellemes kis társaságot alkottak, illetve Dombi is ez idő tájt kezdett beérni műsorvezetőként. Nem biztos persze,hogy más is ezen a véleményen van, de szerintem egy idő után vontatottá válik az adás a kérdez felelekkel. Ez viszont bár lehetne nagy kritika is, én most mégis egy kis intésnek akarom használni, magából a műsor életképességéből nem von le olyan sokat.

A műsorvezető: Dombóvári Istvánt már egyszer kritzáltam,hogy inkább híresség, mint humorista, de mentségére legyen mondva,ahhoz képest,hogy először (önállóan) műsorvezető, én azt látom egészen életképesen teszi. Látom a különbséget az első az ötödik és a nyolcadik adás közt is, szerintem van még feljebb is, viszont én korábban nem gondoltam volna, hogy ilyen alkalmas lehet műsorvezetőként.  Néhol hiányolom,hogy még humorosabb legyen, viszont jó,hogy kellően komoly,nem ripacskodó és nem hülyéskedi el ott,ahol sokan megtennék. Szóval rendben van a fickó.

A vendégekben közös,hogy nem celebeket, hanem hírességeket hívnak meg. Laár András,Hevesi Kriszta, Gundel Takács Gábor például ilyenek. Aztán van Balázs,akiről ugyan sokan szerintem jogosan azt gondolják,hogy egy arcoskodó hülyegyerek, de még neki is voltak olyan érdekes pillanatai,melyeket egyrészt senki nem várt volna, másrészt amelyekre érdemes is volt figyelni. Ezt például annak kapcsán mondta,amikor Geszti Péter politikai elhatárolódása volt a téma:

 Az, hogy te nem mered elmondani [a véleményed], az nem biztos, hogy csak a te hibád. A jelenlegi rendszerben nem is biztos, hogy el is tudod, mert utánad nyúlnak, nem kapsz munkát, mert ellehetetlenítenek, mert nem hívnak. Most sajnos van egy olyan hullám – ami nagyon rossz, mert öncenzúrához vezet –, hogy inkább befogom a számat, és túlélek, minthogy kiállok és lekaszaboljanak.  És bármelyikünket lekaszabolnak nagyon könnyen” Nem mond olyat,amit ne tudnánk,de mégis érdekes,hogy Balázs aki egy kormányközeli rádiónál dolgozik, képes egy ilyen kemény kritikát ennyi néző előtt megfogalmazni.

Egy jó visszajelzés lehet a műsornak továbbá, hogy Puzsér Róbertet is sikerült meginvitálniuk. Nem mondom, hogy ő egy tévedhetetlen,szent ember, de kétségtelenül határozott és kongruens véleménnyel van a tévéműsorokról, és picit meglepetés is nekem ,hogy elfogadta a meghívást, mert azt gondolnám, neki ez is túl megy a jópofáskodás határain. 

Ami a legnagyobb erőssége a adásnak, hogy jó kérdéseket tesznek fel,melyek provokatívak,de egyáltalán nem prolik és tapintatlanok.

Néhány ezek közül:  

Sebestyén Balázs, ha sok embert megnevettet azzal, hogy egyet megbánt, bemondja-e azt a poént?

Miért ordít mindig Puzsér Róbert? A, Ilyen a habitusa. B, Fél, hogy nem hallják meg.

Laár Andrásra melyik jellemző inkább? A, Bölcs. B, Bolond.

Epres Panni inkább arról ismert,hogy:  A, modell B,  Benedek Tibor felesége

Egy szórakoztató,igényes és hiánypótló műsor lett a Tesztbeszéd. Online sajnos csak az első része érhető el, de,akinél van otthon Spektrum Home (vagy kitartóan keresgél online) az mindenképp nézzen meg legalább egy részt, mert olyan minőséggel fog találkozni, ami véleményem szerint átértékeli a főműsoridőben történő TV-s szórakoztatás fogalmát.

Volt már veled olyan, hogy lemostad az autód, és egy óra múlva, a semmiből egyszer csak elkezdett szakadni az eső? Vagy 30 tételből 29et megtanultál és azt az egyet kérdezték, amit nem tudtál?

Velem is…

Ilyenkor pedig azt szokták mondani, hogy ez Murphy törvénye.

De nem hiszek benne. Azon túl, hogy egy retorikai elem, amit én is szoktam használni, nem hiszem, hogy ez a Murhpy vagy annak egy földi helytartója valahol lesben állna és várná,hogy mikor mosod le a kocsid, mit tanultál éppen meg.

Mert az azt jelentené,h ogy minden egyes alkalommal, amikor lemosod a kocsid, következesen el fog kezdeni szakadni az eső.

Szóval remélem nincs senki, aki komolyan hinne benne, de azért nagyon érdekes,ami vasárnap történt velem, úgyhogy leírom:

A dolog ott kezdődött, hogy Kb 2 hete bevettek szerkesztőnek a Barelonai Foci-ba. A főszerkesztő srác azt mondta, a feladatom elsősorban 1-2soros facebook bejegyzések írása és interjúk fordítása, de ne aggódjak, amikor csak kedvem tartja, írhatok magamtól bármi hosszabbat is.

Én pedig így tettem és megírtam Az idei szezon 6 legnagyobb csalódása eddig névre keresztelt kis jegyzetemet.

Tudniillik, éppen gyatra formában volt a csapat,legalábbis amikor elkezdtem írni. Aztán mire befejeztem (néha kifejezetten lassan, több nap alatt írok meg egy hosszabb szöveget az idő hiányából vagy lustaságból fakadóan), két kurvajó meccset is játszott a csapat.

Ekkor kezdtem mérlegelni, hogy ennek a rövid formahanyatlásnak kb most lesz vége, és átformáztam úgy a cikket, hogy olyan egyéni dolgokat tartalmazzon,amik akkor is validak lesznek, ha innentől kezdve az összes meccset tükörsimán megnyerjük (Piqué nem koncentrál eléggé a játékra, Valverde nem rotál stb. )

Aztán mire kikerült, behúztuk a harmadik meccset is meggyőző játékkal. Aztán utána még 1-2 jó meccs követte ezt.

A visszajelzések pedig nagyon pozitívak voltak, mind ismeretlen, mind pedig ismerős részről.

 Voltak persze egyszerűbb észjárású emberek, akik lehülyéztek, ,mondván(jobban szólva, nem mondván, ugyanis a hülye ember fő ismertető jele, hogy sose támasztja alá érvekkel, amit mond, csak fröcsög), hogy,ha jól megy a csapatnak, akkor nincs helye kritikának, mert akkor minden tökéletes. (Ők azok az emberek, akik 2rosszul sikerült meccs után pedig mindenkit kirúgnának az edzőtől kezdve a gyúrón át Messiig).

Énmagam úgy éreztem jót alkottam , ezért el is küldtem az írást az Eurobarca.hu-nak, Magyarország elsőszámú szurkolói oldalára. Visszaírtak,hogy köszönik szépen,majd elolvassák,aztán amikor 1 hete nem jött már válasz, én írtam nekik,hogy végülis nem baj,ha nem tetszett nekik, de azért szívesen fogadnék egy feebacket.

Visszaírtak,hogy bocs,még nem olvasták el,de majd ma,aztán fél órán belül a válasz,hogy nagyon tetszik nekik,bár kitenni már nem fogják,mert nem annyira aktuális (Murphy 1 ), de tényleg tetszik nekik,írjak még máskor is nekik. Majd egy másik szerkesztő is írt,lényegében ugyanezt.

Mindkettejük levele nagyon hosszú és méltató volt,ezért különösen jól esett. Szó esett arról is,hogy mennyire szívesen dolgoznék nekik, önkéntesen akár,mire azt mondták semmi akadálya,hiszen ők is önkéntesek és mindig szükség van az új lelkes munkaerőre.

Ezen picit meglepődtem,mert egy 2003óta működő színvonalas naprakész oldalról van szó,webshoppal és szponzorokkal,ugyanakkor pozitív volt,hogy ezt emberek szenvedélyből és őszinte lelkesedésből,nem pedig pénzért csinálják.

Na de mindegy is,egy picit elkanyarodtam.

A lényeg,hogy kaptam egy extra adag motivációt ezáltal, és mondtam,hogy ami következő írásom lesz,mind megmutatom nekik, ők pedig amikor úgy érzik,vegyenek majd be a szerkesztőségbe.

És hát tervben is volt már az előző csalódásos poszt alatt is, hogy meg kéne közelíteni a másik oldaláról a

dolgot,és írni egy méltató, a szezon 6 legnagyobb kellemes csalódásáról írni:

Ezt már 2-3nap alatt sikerült véglegesen össszedobnom.  A dolgot ugyan picit beárnyékolta,hogy az Inter ellen csak döntetlent értünk el,de még az is egy jónak mondható játék volt végülis,gondoltam.

A csavar ott jött,hogy ezt az írást fél órával a vasárnapi,Betis elleni meccs előtt raktam ki a Barcelonai focira, majd küldtem el az Eurobarcának.

A meccs pedig 4-3 as Betis győzelmet és egy bitangpusztulatosan fostos szar Barcelonai játékot hozott.

Azóta teljesen gyászhangulat van a szurkolók körében. Mintha nem csak egy meccs lenne a sok közül. Talán én reagálom alul,talán ők túl...

A lényeg,hogy én és az időérzék aznap se egy ágyban aludtunk.

Annyira nem sajnálom viszont a történteket. Megírtam két szerintem is erősnek mondható összefoglalót,kaptam rengeteg jó visszajelzést,egyet egy olyan oldaltól,amelynek aztán tényleg lehet adni a véleményére.

Kaptam extra motivációt a további írásokhoz,ami nekem mindig jól jön,hiszen lassan 3 éve (Amikor az első cikkemet megírtam,és kaptam a megerősítést az akkori mentoromtól,hogy érdemes ezzel foglalkozni), hogy tervezem a rendszeres írást,de mindig halogatás és kimagyarázkodás lett a vége.

Mostanra viszont,úgy néz ki,sikerült végleg beépíteni a szokásaim közé. Ez pedig nagyon nagy előrelépés lehet hosszútávon.

UPDATE: Végül az Eurobarcára is kikerült az írás 

#victory 

Újabban elkezdtem szerkesztőként tevékenykedni a Barcelonai Foci Facebookos-oldalnál.

Elsődleges célom az írás gyakorlása volt természetesen, de annak is nagyon örültem,-amikor megtudtam,hogy felvettek-,hogy végre benne leszek egy olyan közösségben,mely a kedvenc csapatomat helyezi középpontjába,és arról végre hozzáértő,intellektuális emberekkel tudok eszmét cserélni.

Azt mondjuk egyelőre nem tudom,hogy időben,hogy fog ez beférni a mindennapi tevékenységeim mellé: Jelenleg szakdolgozatot írok,egyetemre járok,beadandót írok, kresz vizsgára tanulok, sportolok,aktív szociális életet igyekszem élni,csinálom a személyes blogomat,a hónap végétől pedig dolgozni is fogok napi néhány órában. Valami tuti,hogy az oldal rovására fog majd menni,de az biztos,hogy,ha az írásból akarok hosszútávon megélni,akkor ezt az áldozatot be kell,hogy vállaljam.

A sportújságírás ráadásul régi,már kis túlzással gyerekkori álmom volt,amiről igaz,hogy azóta szabadakaratból letettem,de most jó egy kicsit nosztalgiázni és kipróbálni magam ezen a területen is :) 

Dolgoztam korábban két rendezvényközpontban is, ahol rendszeresen léptek fel a Showder Klubból ismert első és másodvonalas humoristák. Sok ilyen előadásra bementem, volt, hogy a nézők közé, csinosan felöltözve, volt, hogy a technikusi staff mögé elbújva. Ahogy tudtam, valahogy mindig megoldottam. Ennek pedig hosszútávon az lett az eredménye, hogy nagyon durván kiábrándultam a magyar standup krémjéből.

A jobbféle humoristák, már úgy éreztem, mind kiégtek és nem tudnak újat mondani, a régi sztorijaikból nosztalgiázni pedig szerintem elég gagyi. Voltak, akik sose voltak igazán viccesek csak mindig mondtak valami groteszk dolgot vagy bebaszós és pajzán vicceket. Megint mások abból próbáltak produkciót csinálni, hogy lassan vagy túl gyorsan beszélnek, netán beszédhibások. De voltak olyanok is, akik egyébként viccesek voltak, csak éppen nem mondtak semmi olyat, ami felnyitotta volna a szemem, vagy amin aztán hazafelé elgondolkoztam volna.

Lehet azt mondani, hogy egy humoristának annyi a dolga, hogy nevettessen, és ha a közönség röhög rajta, akkor ő bizony vicces is. Csak egyrészt sokan azon is képesek röhögni, ha egy hajléktalan kúszik az aluljáróban az ötforintos után, másrészt pedig lehet úgy is vicces valaki, hogy eközben valami reflexiót, kritikát fogalmaz meg, felnyitja a szemét a közönségnek, formálja őket mind kulturálisan mind pedig a humor minőségét illetően.

A lényeg, hogy a sokadik előadás után megfogadtam, hogy nem megyek többet, kivéve 2 standupos előadására. Kőhalmi Zoltán és Bödőcs Tibor voltak azok.

Amikor áprilisban megtudtam, hogy Bödőcs fel fog lépni Pécsen, nagyon megörültem, mert már jó ideje fürkésztem a fellépéseit, hogy végre élőben is láthassam. Nagy meglepetésemre nem volt már a Május 20.-i előadására egyetlen jegy sem online, ezért személyesen mentem be a felelős jegyirodába és mondták, hogy 1db jegy maradt a 18:00 órás és szintén 1db a 20:00 órás elődadására –lévén, hogy dupla elődadás lesz.

Csalódottságomat azzal próbálta oldani az egyébként nagyon kedves hölgy, hogy mivel ekkora az érdeklődés az elődás iránt, valószínűleg hamarosan újra meg lesz tartva a közeljövőben. Szerencsére így is lett. Kb. 1-2 hét telt el, még le se ment a szobán forgó fellépés, már meg lett hirdetve, hogy a Nincs idő gólörömre c. előadás újra megrendezésre fog kerülni, szeptember 19.-én. Ennek egyrészt nagyon örültem, másrészt úgy voltam vele, hogy bassza meg, az még fél év, ki tudja, hol fogok addigra lakni, belföldön leszek-e egyáltalán akkor még. Merthogy terveim szerint addigra már rég elhagyom Pécset. Másnap felmentem az online felületre és azt látom, hogy összesen kb. 3-4db jegy maradt.

Május első hetében járunk és egy szeptemberi előadásra szinte elfogyott minden jegy.

Kis mérlegelés után arra jutottam, hogy nincs az az Isten, hogy ne tudnám értékesíteni a jegyemet abban az esetben, ha mégse tudnék elmenni rá, akkor meg mi veszítenivalóm van, úgyhogy vettem is gyorsan kettőt, igaz, fogalmam se volt akkor még, kivel fogok elmenni rá. Teljesen távolinak tűnt fél évvel,3 hónappal, 1 hónappal, de még 1 héttel előtte is, aztán végül elérkezett a fellépés pillanata.

Az előadás nem Bödőccsel, hanem Hajdú Balázs fél órás bemelegítésével kezdődött. Nos, a bevezetésben már utaltam rá, mik azok az okok, amik miatt ki vagyok ábrándulva a magyar standupból. Fájdalmas volt őt nézni és hallgatni. Méghozzá nem azért mert még kezdő lenne vagy izgult volna, hanem mert a fickó annak ellenére egyáltalán nem vicces, hogy évek óta rendszeresen szerepel.  A közönség meglepően jól viselte a kínzást, bár mindenkin látszott, hogy meg van rökönyödve, amiért az embernek egyensúlyozni kell a fapofa és a kínjában röhögés között. Mire Balázs végre befejezte, a barátommal egyetértően nyugtáztuk, hogy míg Kőhalmi az esetlen értelmiségi prototípusát, Bödőcs pedig az intellektusát adja, addig Hajdú Balázsnak az a performansza, hogy egy belassult, szerethető figura, akinek szándékosan szar humora van. Ha ilyen szomszédom vagy munkatársam lenne, biztos bírnám, de az hogy a színpadon kellett fél óráig néznem, felért egy büntetéssel.

Aztán megjött Bödőcs, és hirtelen az lett az érzésem, Hajdú Balázs csak azért kellett, hogy utána mindenki jobban tudja értékelni Bődöcsöt. De erre nem lett volna szükség, hiszen önmagában is zseniális a fickó.

Ami nagyon megijesztett, hogy az ember annyira intellektuális, hogy mi, nézők egyszerűen kevesek vagyunk hozzá. Annyi lexikális tudással és intellektussal rendelkezik, mint közülünk ketten-hárman együtt.  Tökéletesen érzékelhető volt ez, hogy míg egyik poénján csak a tábor egyik fele nevetett,-de ők lefordultak a székről,-addig a tábor másik fele csendben volt, majd a következő résznél ez megfordult. Volt, hogy a gyerekneveléssel poénkodott, amit nyilván a szintén szülők értékelték jobban, míg volt 1-2 elvont politikai utalás, melyet a politikában erősen bennfentesek értettek csak. Voltak benne a labdarúgással kapcsolatos utalások, melyet nyilván férfiak jobban, nők kevésbé értettek. A lényeg, hogy nem volt sem könnyebb bulvár vagy primitívebb, szexista vagy fingós vicc sem, tehát megkerülhetetlen alapfeltétel volt kulturális és lexikális tudással rendelkezni és az járt jobban, aki minél többel bírt belőle.

Az előadás (Tibi része) kereken 1 órás volt. 3 főbb téma köré építve: Politika és közélet, falusi életvitel és ivászat (a kettő szigorúan együtt) és a család, illetve az apaság nehézségei. Megtudtuk azt is, hogy Bödőcsnek egy 4 és egy 7 éves gyermeke van, és azt is, hogy számára sokszor az az élmény, hogy a gyerekek mind be vannak LSD-zve ( Nekem ez picit erős volt, de szinte az összes középkorú néző nevetett, úgyhogy ezek szerint annyira nem lőhetett túl a célon) .Utánozhatatlan viszont,  ahogy ugrál a magas kultúra és az egyszerű primitív csak alkoholizálni akaró ember között.

• Aki ismeri, annak nem kell elmondani, hogy mennyire kormányellenes, és ezt egyáltalán nem fél kimondani. Poénkodott is azzal a műsor elején, hogy most azért jöttek el ilyen sokan, mert tudják, hogy az előadás után megy a börtönbe.
• Nagyon hű képet ábrázol a mai falusi életről (nem tudom, hogy hű-e mert nem éltem még soha vidéken, mindenesetre rendkívül könnyű az embernek odaképzelnie magát, miközben mesél.)
• Önmagában kormányellenesnek és baloldalinak lenni nem egy nagydolog, de ő olyan mód száll bele Orbánba, Mészárosba és az egész sógorság -komaság elven működő rendszerbe, hogy sokan szerintem tényleg félünk tőle, hogy előbb utóbb ennek lesznek negatív következményei.
• Éppen ezért, egy tökös csávó, hogy őt ez nem érdekli, sokkal jobban érdeklik az elvek és az, hogy tényleg a saját gondolatai szerint adhasson elő.
• Ez pedig megy neki, nem is gyengén. Nagyon élesen látja a mai politikai helyzetet, a kiábrándult magyar társadalmamat és spontán, erőlködés nélkül (vagy csak úgy látszik, de akkor is jól csinálja) adja ezt elő, profi módjára.
• A fénypont nálam az volt, amikor az előtte fellépő Hajdú Balázst parodizálta. Hazafelé azon röhögtünk az ismerősökkel, hogy Bödőcs paródiája Hajdúról mennyivel jobb volt, mint maga Hajdú Balázs.

Nagyon jól tettem, hogy elmentem élőben is megnézni, az általam az egyik legnagyobb magyarnak tartott Bödőcs Tibort. Minőségi, jól felépített performanszot láttam és sok száz emberrel egyetemben hülyére röhögtem magam. Nem állítom, hogy minden egyes poénja tetszett, vagy, hogy a műsor végére minden szavára emlékeztem, de állítom, hogy Magyarországon ma ő a legjobb humorista, és a(z egyik) legigényesebb humorforrás. A mainstream vonalból mindenképp.

Ezt a mainstream szót pedig mindenképp ki kell emelnem. Márpedig azért, mert személyében mindenki tudja, kiről van szó, és ugyanúgy maninstream Bödőcsöt nézni, hallgatni, mint Szabó Pétert, Oravecz Nórát, Kasza Tibit vagy Lakatos Leventét. És legyünk már őszinték, Bödőcs nagyon felfelé lóg ki ebből a felsorolásból.

Én éppen emiatt, őt szerintem kicsit mindig is túlidealizáltam, mint amikor szerelmes az ember, de nem objektívan látja a másik jó tulajdonságait, hanem elfogult. Bevallom, nem tetszik minden egyes poénja, és olykor nem is értem egy-egy poénja lényegét, vagy értem, de nem tudok vele azonosulni. Mindezek ellenére szerelmes vagyok a csávóba.  Mert mainstream. Mert elérte, hogy nem a marketingje miatt lett masintream, hanem a teljesítménye miatt. Mert nem csak nevettet, hanem átad valamit. Mert tartja a normális emberekben a reményt, hogy műveltnek lenni igenis előny és menő. (Valljuk be, a mai világban ez nem mindig egyértelmű.) Mert tökös és mindent úgy el mer mondani, ahogy a fejében van, (Látjuk ugye, hogy Kiss Ádám és Dombi mostanra inkább vállalkozók, mint humoristák), nem fél attól, hogy ha valamit megtesz, vagy épp nem tesz meg, akkor soha többé nem lesz felkérése.

Én azt hiszem, hogy mindig lesz felkérése, amíg ő akarja, mert sokkal jobb a valós performansza, mint a marketingje. És nem kell attól se félni, hogy kifogy a poénokból, és majd egy Vodafone díjcsomag reklámban kell szerepelnie, ahhoz, hogy újra a képernyőn legyen. Egy humorista, aki intellektuális, művelt és tehetséges egyszerre, az sose fog kifogyni a poénokból, mert mindig meg fogja látni, mi történik éppen a világban.